Év végi vagyonállapot és devizaátváltás – a tervezet alapján

Évente egyszer, de nem feltétlenül december végén

Az 5. § alapján az adókötelezettség évente egyszer, a tárgyév utolsó napján keletkezne, és az ezen a napon fennálló vagyonra vonatkozna. A 2. § 33. pontja főszabályként a naptári évet tekintené tárgyévnek. A két rendelkezés együtt általában év végi vagyoni pillanatfelvételt eredményezne, nem pedig az év során egymást követő összes vagyoni állapot átlagos vagy halmozott figyelembevételét.

A 2. § 33. pont a)–b) alpontja azonban rövidült tárgyévet határozna meg, ha a magánszemély vagy vagyonkezelési adóalany belföldi illetősége év közben megszűnne, és év végéig nem keletkezne újra. Ilyenkor január elsejétől az illetőség megszűnését megelőző napig tartana a tárgyév. Az 5. § szerinti utolsó napot ezért nem lehetne minden esetben automatikusan december utolsó napjával azonosítani.

A megszűnés és az adóztatott vagyon köre is számítana

A 2. § 33. pont c) alpontja további eltérést tartalmazna a vagyonkezelési adóalany megszűnésére. Ha maga az adóalany vagy az alapjául szolgáló szervezet, jogviszony, elkülönített vagyontömeg szűnne meg, illetve a teljes vagyon kiadása miatt szűnne meg ez a minőség, a tárgyév a megszűnést megelőző napig tartana. Ez külön fordulónapot adna a megszűnéshez kapcsolódó vagyoni állapot számára.

A fordulónap ugyanakkor nem határozná meg önmagában a figyelembe veendő vagyonelemek körét. A 4. § alapján belföldi illetőségnél a belföldi és külföldi vagyon egyaránt érintett lenne, külföldi illetőségnél viszont csak a felsorolt ingatlanok, kapcsolódó jogok és részesedések. A 6. § (1)–(2) bekezdése a tartozásokat is ugyanazon utolsó naphoz kötné, a levonhatóság eltérő illetőségi feltételeinek megtartása mellett.

A fordulónap nem jelentene minden eszköznél napi piaci árat

A 10. § elsődlegesen a tervezet különös értékelési szabályainak alkalmazását kívánná meg. Csak akkor lenne irányadó a tárgyév utolsó napján érvényes szokásos piaci érték, ha az adott vagyonelem számított értékéről nem rendelkezne külön a szöveg. A szokásos piaci érték fogalmánál a 2. § 32. pontja külső törvényre utalna, kifejezett kivétellel; az ott nem közölt külső szabályokat ez az ismertetés nem egészítené ki.

Ezért az év végi vagyoni állapot és az értékeléshez felhasznált adatsor időszaka eltérhetne egymástól. A 21. § (1) bekezdése számlánál záróegyenleget írna elő, míg a (2) bekezdés meghatározott hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál húsz kereskedési nap záróárfolyamainak átlagát alkalmazná. Hiányzó napi záróárfolyamok esetén a rendelkezésre álló adatok átlaga számítana. A fordulónapi elv tehát nem írná felül ezeket a különös módszereket.

A devizaátváltásnak saját időbeli szabálya lenne

A 11. § (1) bekezdése szerint a külföldi pénznemben kifejezett összeget vagy értéket a Magyar Nemzeti Bank tárgyév utolsó napjára közzétett hivatalos devizaárfolyamával kellene forintra átszámítani. A rendelkezés nem csupán külföldi készpénzre vonatkozna: megfogalmazása a tervezet alkalmazása során felmerülő külföldi pénznemű összegeket általánosan érintené. Így az értékelés és a forintosítás egymással összefüggő, de külön szabályozott lépés lenne.

A 10–11. § együttes alkalmazásából az következne, hogy először az adott vagyonelemhez rendelt értékelési módszer adná meg a figyelembe veendő összeget, annak külföldi pénzneme esetén pedig az átváltási rendelkezés jelölné ki a forintértéket. A történeti szerzéshez vagy valamely értékelési adathoz kapcsolódó időpont önmagában nem váltaná fel a 11. § szerinti árfolyamnapot. Rövidült tárgyévnél is a tárgyév tényleges utolsó napja lenne a kiindulópont.

Hiányzó vagy többször közzétett árfolyam esetén meghatározott sorrend következne

Ha az MNB a tárgyév utolsó napjára nem tenne közzé hivatalos devizaárfolyamot, a 11. § (2) bekezdése a megelőző legutolsó közzétételi nap hivatalos árfolyamát rendelné alkalmazni. Ez nem szabad választást jelentene a közeli napok között, hanem visszafelé meghatározott helyettesítő időpontot. A bevallás elkészítésének későbbi napja önmagában nem válna emiatt az átváltás új referencia-időpontjává a tervezet rendszerében.

A 11. § (3) bekezdése az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján nem szereplő pénznemeknél az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételét kívánná meg. A (4) bekezdés pedig ugyanarra a napra több hivatalos árfolyam esetén az időben utolsó közzétételt választaná. A hiányzó napi adat, a nem jegyzett pénznem és az ismételt napi közzététel így három külön kezelendő helyzet lenne.

Forintban meghatározott adó, külön kerekítési szabállyal

A 25. § (6) bekezdése az adóalap és az adó forintban történő meghatározását írná elő. Ugyanez a bekezdés az adó bevallását és megfizetését ezer forintra kerekítve kívánná meg. Ebből nem következne általános szabály arra, hogy minden egyes vagyonelem értékét már a devizaátváltáskor ezer forintra kellene kerekíteni. Az átváltási pénznem és a bevallott adó kerekítése külön követelmény maradna.

A 25. § (7) bekezdése szerint a bevallásban vagyonelemenként szerepelnének az értékelési módszerek és a számított érték lényeges alapadatai. A (8) bekezdés ezek alátámasztó iratainak megőrzését is előírná. A fordulónaphoz kapcsolódó vagyoni állapot, a speciális értékelési adat és az alkalmazott forintösszeg így ugyanannak az adómegállapításnak külön ellenőrizhető elemei lennének, nem egymást helyettesítő információk a bevallási rendszerben.

A kezdő évre és a bevallásra is csak javasolt időpontok szerepelnének

A 32. § 2026. december 15-ét jelölné meg tervezett hatálybalépésként. A 35. § (1) bekezdése 2026-ra a hatálybalépés napjától az adókötelezettség keletkezéséig tartó időszakot tekintené tárgyévnek. A 35. § (2)–(3) bekezdése egyes kereskedett részesedések és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok értékelésénél választást engedne az általános és a rövid tárgyév adataira épülő megoldások között. Ezek nem lennének általános devizaárfolyam-kivételek.

A 25. § (1) bekezdése főszabályként a tárgyévet követő év augusztus 31-éig történő önadózást, bevallást és fizetést javasolná, bevallási kötelezettséggel csak fizetendő vagyonadó esetén. A (2)–(4) bekezdés haláleseti és át nem adott örökséghez kapcsolódó külön eljárásokat tartalmazna. Ezek az eljárási időpontok nem lennének azonosak az 5. § szerinti vagyoni fordulónappal, és a tervezet alapján nem tekinthetők már fennálló kötelezettségeknek.

Gyakori kérdések és válaszok