Házastársi közös vagyon és közös tulajdon – a tervezet alapján

A közös tulajdon általános szabálya a vagyoni hányadból indulna ki

A 7. § (1) bekezdése alapján a közös tulajdonban lévő vagyonelemeket az egyes adóalanyok tulajdoni hányaduk arányában vennék figyelembe. Ez a szabály nem kizárólag ingatlanokra vonatkozna, és nem szűkülne házastársakra. A több személyt közösen megillető jogokra és más vagyonelemekre szintén megfelelően alkalmazni kellene. A közös jelleg tehát önmagában nem eredményezné a teljes érték beszámítását minden érintett személynél.

A 7. § (2)–(3) bekezdése ehhez képest a házastársi közös vagyon számára külön felosztási rendszert tartalmazna. A közös tulajdon általános arányosítása és a házastársak választási lehetősége ezért nem lenne azonos szabály. Előbbi a vagyoni hányadra épülne, utóbbi pedig meghatározott vagyonelemeknél, meghatározott feltételekkel engedne eltérő adóalapi hozzárendelést. A választás körét nem lehetne minden közösen birtokolt eszközre automatikusan kiterjeszteni.

A szerződéses rendezésnek elsőbbsége lenne

A 7. § (2) bekezdés a) pontja szerint a házastársi közös vagyon beszámításakor a házassági vagyonjogi szerződés és a házastársak egymás közötti szerződései lennének irányadók. A szöveg tehát nem kizárólag egyetlen szerződéstípust említene. A szerződésben rendezett vagyonelem adóalapi helyét e rendelkezések alapján kellene meghatározni, nem pusztán abból kiindulva, hogy valamely számla vagy nyilvántartás melyik házastárs nevét tartalmazná.

A következő szabály a házassági vagyonjogi szerződés hiányára, illetve az abban nem szereplő vagyonelemekre vonatkozna. Ebből az következne, hogy a szerződés létezése önmagában nem rendezné szükségképpen az összes vagyontárgy helyzetét. A 7. § (2) bekezdésének alkalmazása eszközönként eltérő eredményre vezethetne attól függően, hogy az adott vagyonelemet a szerződés ténylegesen szabályozná-e. A tervezet e körben nem közölné a szerződések érvényességére irányadó külső magánjogi szabályokat.

A nyilvántartott vagyonelemeknél kétféle beszámítás közül lehetne választani

A 7. § (2) bekezdés b) pontja azoknál a közös vagyonelemeknél nyitna választást, amelyeket valamely házastárs személyéhez rendelten tartanának nyilván. Ide közhiteles vagy hatósági nyilvántartás, jogszabály alapján vezetett nyilvántartás, továbbá pénzügyi, befektetési vagy más szolgáltatáshoz kapcsolódó számla vagy nyilvántartás tartozhatna. A feltétel nem egyszerűen az lenne, hogy az egyik házastárs kezelné vagy használná a vagyontárgyat, hanem a szöveg szerinti nyilvántartási hozzárendelés.

Az érintett vagyonelem vagy kizárólag a nyilvántartásban megjelölt házastárs adóalapjában jelenne meg, vagy a két házastársnál egyenlő arányban. A rendelkezés nem kínálna tetszőleges százalékos felosztást, és nem engedné meg pusztán e választási jog alapján a teljes érték másik házastárshoz rendelését. A lehetőség továbbra is házastársi közös vagyonhoz kapcsolódna; a nyilvántartásra hivatkozás önmagában nem alakítana minden ott szereplő vagyonelemet közös vagyonná.

Az azonos tartalmú nyilatkozat a választás érvényességi feltétele lenne

A 7. § (3) bekezdése szerint a választás csak akkor lenne érvényes az érintett vagyonelemre, ha mindkét házastárs azonos tartalmú nyilatkozatot tenne az adóhatóság erre rendszeresített űrlapján. A határidőt a 25. § (1) bekezdéséhez kapcsolná a tervezet: főszabályként a tárgyévet követő év augusztus 31-éig kellene nyilatkozni. Ez javasolt eljárási határidő lenne, nem jelenleg fennálló bevallási vagy nyilatkozattételi kötelezettség.

A két házastárs egyetértése így nem csupán magánjellegű megállapodásként lenne jelentős. A tervezet kifejezetten hatósági űrlapot, tartalmi egyezést és határidőt követelne. A választás érvényességéhez ezeket együtt kellene teljesíteni. A rendelkezés az érintett vagyonelemre utalna, ezért a nyilatkozat tartalmának az alkalmazott hozzárendelést kellene tükröznie. Az egyik fél önálló bevallási megoldása a másik fél megfelelő nyilatkozata nélkül nem pótolná a közös választás feltételeit.

A választás éves kötöttséget és összehangolt módosítást jelentene

A 7. § (3) bekezdése alapján a választás az adott tárgyévre szólna, és mindkét házastársat kötné. A bevallásokat ennek megfelelően kellene benyújtani, ezért ugyanazon vagyonelemre nem lehetne egymással össze nem egyeztethető megoldásokat alkalmazni. A szabály a választás adóévi hatását rögzítené, nem pedig korlátlan időre szóló, minden későbbi vagyoni változást automatikusan lefedő felosztást.

Az utólagos módosítás szintén csak azonos tartalmú házastársi nyilatkozatokkal lenne érvényes. Ha viszont a felek határidőben egyáltalán nem tennének egyező nyilatkozatot, a b) pont alá tartozó vagyonelem számított értékét egyenlően kellene figyelembe venniük. Ez a következmény nem a vagyonelem kihagyása lenne, és nem is annak automatikus teljes hozzárendelése a nyilvántartásban szereplő személyhez. A tervezet a választás elmaradására kifejezett, kétoldali megosztási szabályt állítana.

A maradék vagyoni körben az egyenlő megosztás lenne irányadó

A 7. § (2) bekezdés c) pontja az a) és b) pontban nem említett vagyonelemek számított értékét egyenlő arányban osztaná a házastársak adóalapjába. Ez külön eset lenne a nyilatkozat elmaradásához kapcsolódó egyenlő megosztástól. Ott egy választásra alkalmas, nyilvántartott vagyonelemnél hiányozna az érvényes választás; itt maga a vagyonelem tartozna a fennmaradó körbe. Az eredmény hasonló lehetne, de a jogalap különbözne.

A felosztás tárgya a tervezet szerint meghatározott számított érték lenne. A 10. § alapján ezt az adott vagyonelem értékelési szabályai szerint kellene meghatározni, külön szabály hiányában a tárgyév utolsó napján fennálló szokásos piaci értékkel. A házastársi megosztás ezért nem adna önálló értékelési kedvezményt. Azt rendezné, kinél jelenne meg az érték, nem pedig azt, hogy a közös jelleg miatt szabadon alacsonyabb összeg lenne alkalmazható.

Az egyéni adóalapok és a tartozások szabályai külön fennmaradnának

A 7. § szerinti hozzárendelést követően az egyes házastársak adóalapját a 6. § alapján kellene meghatározni. Az egymilliárd forintos határ a megfelelő tartozásokkal csökkentett adóköteles vagyonhoz kapcsolódna; a 7. § (1)–(3) bekezdése nem vezetne be külön házaspári összevont adóalapot. A tartozások levonhatóságát sem lehetne pusztán az eszközök felosztásából levezetni, mert arra a 6. § saját fennállási és igazolási feltételei vonatkoznának.

Az 1. § (3) bekezdése közben kizárná ugyanazon érték ismételt beszámítását és ugyanazon ténybeli alap többszörös levonását az érintett adóalanynál. A 25. § (7)–(8) bekezdése a bevallásban szereplő hányad, érték és értékelési adatok alátámasztását követelné meg. A házastársi választás tehát a vagyon személyek közötti elhelyezését rendezné, miközben az értékelés, a levonás és a dokumentálás általános korlátai változatlanul alkalmazandók lennének.

Gyakori kérdések és válaszok