Belföldi és külföldi illetőség: az adózói kör határai – a tervezet alapján

Az adóalanyiság és a tényleges fizetési kötelezettség külön kérdés lenne

A 3. § négy adóalanyi kategóriát különböztetne meg: belföldi és külföldi illetőségű magánszemélyeket, valamint belföldi és külföldi illetőségű vagyonkezelési adóalanyokat. A külföldi illetőség ezért önmagában nem jelentené azt, hogy valaki kívül kerülne a tervezet személyi hatályán. Elsősorban azt befolyásolná, hogy mely vagyonelemei tartoznának az adóztatás körébe, és milyen tartozások csökkenthetnék a figyelembe vett vagyont.

Az adóalanyi minőségből még nem következne automatikusan fizetendő adó. A 4. § szerinti vagyoni kört a 6. § adóalap-szabályaival együtt kellene alkalmazni: a megfelelő tartozásokkal csökkentett érték egymilliárd forint feletti része alkotná az adóalapot. Ez a nettóvagyon-küszöb nem lenne azonos a 9. § szerinti, már megállapított adóalapra vonatkozó százmilliárd forintos sávhatárral. A két határ eltérő számítási szakaszhoz kapcsolódna.

A magánszemélyek belföldi illetősége külső hivatkozásból és saját kiegészítésből állna

A 2. § 3. pontja kiindulásként az Szja tv. belföldi illetőségű magánszemélyre vonatkozó meghatározására utalna. A tervezet az ottani feltételeket nem ismétli meg, ezért azok részletes tartalma nem lenne bemutatható pusztán ebből a szövegből. Ehhez saját kiegészítést kapcsolna: a magyar állampolgársága mellett más állampolgársággal is rendelkező személy belföldinek minősülhetne akkor is, ha Magyarországon nem rendelkezne a hivatkozott nyilvántartási törvény szerinti lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel.

E kiegészítést azonban ugyanazon pont kivételeivel együtt kellene olvasni. Nem lehetne tehát azt állítani, hogy minden kettős állampolgár kivétel nélkül belföldi illetőségű lenne. A 2. § 22. pontja szerint külföldi illetőségűnek az minősülne, aki nem tartozna a belföldi kategóriába. A külföldi besorolás így a teljes belföldi meghatározás, az összes alkalmazható kivétel és az adott tényállás együttes értékelésétől függne.

Három személyi kivétel eltérő feltételekkel működne

A 2. § 3. pont a) alpontja öt évig kivenné a belföldi körből a magyar állampolgársággal nem rendelkező személyt, ha Magyarországon magyar szabályok szerint nyilvántartásba nem vett külföldi munkáltató kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatná. Az időszak főszabályként a magyarországi munkavégzés kezdetétől indulna. A 34. § (1) bekezdése a javasolt hatálybalépéskor már ilyen helyzetben dolgozóknál ehelyett a hatálybalépéstől számítaná az öt évet.

A b) alpont a tárgyév utolsó napján legalább tíz éve életvitelszerűen külföldön élő magyar állampolgárt zárná ki, további állampolgárságától függetlenül. A c) alpont a megjelölt idegenrendészeti törvény 85. §-a alá tartozó, huzamos tartózkodási jogosultságú személyre vonatkozna, ha a tárgyévben 183 napnál kevesebbet tartózkodna Magyarországon. A ki- és beutazás napját teljes napnak kellene tekinteni; a hivatkozott külső törvény további szabályait a tervezet nem közölné.

A vagyonkezelés illetőségénél a tényleges döntéshozatal számítana

A 2. § 4. pontja alapján a magyar jog szerint létrejött vagyonkezelési adóalany belföldi lenne. A külföldi jog alapján létrejött szervezet, jogviszony vagy elkülönített vagyon szintén belföldivé válhatna, ha tényleges irányítási helye Magyarországon lenne. A 35. pont szerint ehhez a működés egészét meghatározó stratégiai, irányítási és gazdasági döntések valós helyét kellene vizsgálni, nem pusztán a formális jóváhagyás vagy dokumentálás országát.

Belföldi illetőségű magánszemély vagyonrendelő vagy alapító esetén megdönthető vélelem szólna a magyarországi irányítás mellett. Belföldi kedvezményezett ezt akkor alapozná meg, ha a meghatározó döntésekre tényleges befolyást gyakorolna. A vélelem megdöntéséhez a döntések tényleges külföldi meghozatalát kellene bizonyítani. A 2. § 23. pontja szerint csak a belföldinek nem minősülő vagyonkezelési adóalany kerülne a külföldi kategóriába; a külföldi alapítás önmagában nem lenne elegendő ehhez.

A világvagyon és a négy belföldi kapcsolódású vagyoni kategória elválna

A 4. § (1) bekezdése a belföldi illetőségű magánszemély és vagyonkezelési adóalany kötelezettségét valamennyi belföldi és külföldi vagyonelemére kiterjesztené. A külföldi illetőségűeknél a 4. § (2) bekezdése ezzel szemben zárt felsorolást alkalmazna. Ide belföldi ingatlan, azon fennálló vagy ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog, magyar jog szerint létrejött gazdasági társaság részesedése és belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság részesedése tartozna.

Az utolsó kategóriát a 2. § 5. pontja külföldi jog szerint bejegyzett, az illetéktörvény hivatkozott meghatározásának megfelelő társasághoz kötné. A tervezet e külső meghatározás további feltételeit nem részletezné. A 6. § (2) bekezdése a külföldi adóalany tartozásainál közvetlen kapcsolatot is követelne az adóköteles vagyonelem megszerzésével, létesítésével, fenntartásával vagy értéknövelő beruházásával. A világvagyonhoz kapcsolódó bármely tartozás ezért nem lenne automatikusan levonható a korlátozott vagyoni körből.

A nemzetközi szerződés nem jelentene általános külföldivagyon-mentességet

A 8. § (1) bekezdése alapján a törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése lenne irányadó, feltéve, hogy a szerződés a vagyonadóra is tartalmazna szabályozást. Egy nemzetközi szerződés puszta létezése tehát nem lenne elegendő. Az alkalmazhatósághoz annak tárgyi hatálya és konkrét tartalma is jelentőséggel bírna; a tervezet nem sorolna fel általánosan mentesített országokat vagy külföldi vagyontípusokat.

A 8. § (2)–(3) bekezdése két helyzetet választana szét. Ha a másik államban adóztatható külföldi vagyonelem a szerződés szerint beszámítható lenne a többi vagyon adójának meghatározásába, értékét figyelembe kellene venni. Ha a szerződés ezt nem engedné, az érték kimaradna. Az első esethez a 9. § (3) bekezdése külön adócsökkentési számítást kapcsolna, a másik államban adóztatható vagyonelemekre jutó számított adó levonásával és a megjelölt korlátozással.

Az illetőség megszűnése az értékelési időszakot is módosíthatná

A 2. § 33. pontja főszabályként naptári évként határozná meg a tárgyévet. Ha a magánszemély vagy vagyonkezelési adóalany belföldi illetősége év közben megszűnne, és az év végéig nem keletkezne újra, a tárgyév az illetőség megszűnését megelőző napig tartana. Ez az 5. § (2) bekezdésével együtt azt jelentené, hogy a vagyonállapotot nem minden helyzetben december utolsó napjára kellene vizsgálni.

A vagyonkezelési adóalany megszűnésére a 2. § 33. pont c) alpontja külön rövidített időszakot határozna meg. A 35. § (1) bekezdése a javasolt 2026-os évre szintén eltérő tárgyévet tartalmazna, a hatálybalépéstől az adókötelezettség keletkezéséig. A 32. § december 15-i hatálybalépést javasolna, nem már fennálló kötelezettséget rögzítene. Az illetőség, a tárgyév és a vagyoni kör ezért csak egymással összhangban lenne értelmezhető.

Gyakori kérdések és válaszok