Haszonélvezet, követelések és opciós jogok – a tervezet alapján

A pénzkövetelésnél a fennálló tőke lenne a kiindulópont

A 21. § (6) bekezdése külön szabályt adna a kölcsönszerződésből, hitelviszonyból vagy halasztott fizetésből eredő pénzkövetelésre. Ennek alkalmazásához a követelésnek feltétlennek és összegszerűen meghatározottnak kellene lennie. Számított értékét a tárgyév utolsó napján fennálló tőkeösszeg adná. A rendelkezés ezért nem általában minden jövőbeni pénzbevétel ígéretét értékelné ezen a módon, és nem a jogosult által várt teljes jövőbeni pénzáramot jelölné meg közvetlen számítási alapként.

A 21. § (6) bekezdése ugyanakkor kizárná a számviteli törvény szerint behajthatatlannak minősülő részt. A tervezet erre a külső minősítésre utalna, de nem közölné annak részletes feltételeit; puszta fizetési bizonytalanságból ezért nem lehetne a szöveg alapján automatikus értékcsökkentést levezetni. Más jellegű vagy feltételes követelésnél előbb annak saját besorolását kellene tisztázni, és külön szabály hiányában a 10. § szerinti év végi szokásos piaci érték töltene be kiegészítő szerepet.

Haszonélvezet és más vagyoni értékű jogok

A 22. § (1) bekezdése a haszonélvezet mellett földhasználatot, használati jogot, üdülőhasználatot, időben megosztott szálláshasználatot, vagyonkezelői és üzembentartói jogot is nevesítene. A rendeltetésében és gazdasági tartalmában megfelelő külföldi jogra szintén kiterjedne, továbbá az építményi jogot is szabályozná. A minősítés így nem szűkülne a magyar elnevezésre: a külföldi jogosultság tartalmi megfelelése lenne jelentős. Mindez az érintett jog értékelési besorolását rendezné, nem önmagában az adókötelezettség teljes körét.

A 22. § (2) bekezdése az építményi jog kivételével az illetéktörvény 72. §-ára utalna. Az ottani forgalmi érték helyére azonban a tervezet szerinti számított eszközértéket kellene állítani. A hivatkozott törvény itt nem szereplő szorzóit vagy részletszabályait ebből az anyagból nem lehetne ismertetni. Az építményi jog önálló kivétel lenne: a 22. § (3) bekezdése annak év végi szokásos piaci értékét választaná, nem a többi felsorolt jogra alkalmazandó hivatkozásos módszert.

Több teher összehangolása a tulajdonosi értékkel

Ha ugyanazon vagyonelemen több, a 22. § szerinti jog állna fenn, a (4) bekezdés alapján először mindegyiket külön kellene értékelni. Együttes számított értékük azonban nem haladhatná meg az eszköz jogoktól függetlenül meghatározott számított értékét. Túllépés esetén valamennyi jog értékét arányosan csökkentenék, az egymáshoz viszonyított arányok megtartásával. A korlát tehát nem egyetlen jogosult önkényes előnyben részesítésével, hanem a külön kiszámított értékek összehangolásával működne.

A 22. § (5) bekezdése a tulajdonosnak akkor engedné levonni a jogok együttes értékét, ha az eszköz értékelése a terhek figyelmen kívül hagyásával történt. A felsorolt esetek között szerepelne a releváns ügylet vagy szakértői fordulónap után alapított jog, továbbá a 17. § alkalmazásával meghatározott eszközérték. A feltétel célja az értékek kapcsolódása lenne: ha a teher már megjelent az értékben, abból nem következne újabb általános levonás. Ezt az 1. § (3) bekezdésének kettős csökkentést tiltó elve is alátámasztaná.

Az opció fogalma és a piaci érték kötött sorrendje

A 23. § (1) bekezdése opcióként kezelné az önálló vagyoni értékű vételi, eladási, jegyzési, átváltási és hasonló jogot. A jogosult egyoldalú nyilatkozattal, előre meghatározott vagy meghatározható feltételek mellett szerezhetne vagy idegeníthetne el eszközt, illetve kérhetne értékhez kötött pénzbeli elszámolást. Az elnevezés és a létrehozásra irányadó jog nem változtatná meg a minősítést. A rendelkezés így a jogosultság gazdasági és szerződéses tartalmára épülne, nem kizárólag arra, hogy az okiratban szerepel-e az opció szó.

A 23. § (2) bekezdése kötött sorrendet állítana fel: rendszeres szervezett piaci kereskedésnél az utolsó kereskedési napi záró- vagy elszámolóár, ennek hiányában az intézményi pozitív piaci érték következne. Ezután jöhetne a független felek közötti, tizenkét hónapon belüli alapítás vagy átruházás ellenértéke, ha lényeges értékbefolyásoló változás nem történt. Csak ezek hiányában kerülne sor megfelelő szakértelmű független szakértő által, általánosan elfogadott módszerrel meghatározott piaci értékre. A felsorolás nem szabadon választható módszerek gyűjteménye lenne.

A belső érték és a beszámítás szűk kivételei

A 23. § (3)–(5) bekezdése szerint az opció számított értéke a piaci és a belső érték közül a magasabb lenne. Szerzési jognál a mögöttes eszköz számított értékének a teljes ellenérték feletti pozitív része, eladási jognál a fordított különbség számítana. Pénzbeli elszámolásnál a szerződés szerinti pozitív év végi elszámolási összeg lenne irányadó. A teljes ellenértékbe nem pénzbeli teljesítések is bekerülnének, a korábban fizetett opciós vételár viszont nem.

A 23. § (6) bekezdése a szakértő számára időtartamot, gyakorlási feltételeket, változékonyságot, hozamot, kamatszintet és átruházási korlátozást is értékelési tényezőként jelölne meg. A (7) bekezdés kizárná a jövőbeni személyes közreműködéstől vagy teljesítménytől függő jogot, ha addig sem gyakorolható, sem átruházható nem lenne. Önmagában a gyakorlási időszak későbbi megnyílása nem lenne elég. Külön beszámítás akkor is elmaradna, ha a jog önállóan nem átruházható, és értéke más eszköz számított értékében már teljesen szerepelne.

Az opció kötelezettjének levonása nem lenne korlátlan

A 23. § (8) bekezdése a 6. § (1) bekezdésétől eltérő tartozáslevonást engedne az opció kötelezettjének. Intézményi nyilvántartás esetén az év végi negatív piaci érték abszolút összege, más esetben az opció előző szabályok szerinti számított értéke jöhetne szóba. Mindkét ágnál feltétel lenne, hogy az opció év végén jogilag kikényszeríthető legyen, és azt a kötelezett egyoldalúan ne vonhassa vissza. Egy pusztán visszavonható ígéret ezért e rendelkezés alapján nem alapozna meg levonást.

A 23. § (9) bekezdése a nem intézményi értéken alapuló ághoz további bevallási adatokat követelne: a jogosult nevét és adóazonosítóját, a mögöttes eszköz azonosítását, az opció típusát, a teljesítendő ellenértéket, a gyakorlási időszak végét és a levont összeget. A (10) bekezdés ugyanazon összeg más jogcímen történő tartozáslevonását és a mögöttes eszköz értékének ezzel történő csökkentését egyaránt kizárná. A kötelezettség elismerése tehát egyetlen, dokumentált levonási csatornát nyitna, nem egymás mellett alkalmazható értékcsökkentéseket.

Gyakori kérdések és válaszok