Bankszámlák, biztosítások, kriptoeszközök és nemesfémek – a tervezet alapján

Különböző eszközök, különböző értékmérők

A 21. § nem egyetlen piaci értékelési módszert rendelne minden pénzügyi eszközhöz. A készpénznél névérték, számlánál záróegyenleg, biztosításnál visszavásárlási érték, kriptoeszköznél pedig meghatározott platformár vagy igazolt piaci érték lenne irányadó. A besorolás ezért megelőzné az összeg meghatározását: az egyik eszköznél elfogadható adatforrás nem válna pusztán pénzügyi jellege miatt a másik eszköz értékelésének alapjává. A 10. § általános piaciérték-szabálya csak külön rendelkezés hiányában töltene be kiegészítő szerepet.

Az értékelés ugyanakkor nem terjesztené ki az adókötelezettség személyi vagy területi körét. A 4. § alapján a belföldi illetőségű adóalany belföldi és külföldi vagyona is érintett lenne, míg a külföldi illetőségű adóalanynál csak az ott felsorolt ingatlanok, kapcsolódó jogok és társasági részesedések. Egy számla vagy kriptoeszköz értékelési szabályának létezéséből ezért nem következne, hogy minden külföldi illetőségű tulajdonosnak azt Magyarországon be kellene számítania.

Készpénz, számlaegyenleg és a mérési időpont

A 21. § (1) bekezdése szerint a készpénz számított értéke annak névértéke lenne. Fizetési számlánál, betétszámlánál és más hasonló számlánál a tárgyév utolsó napjának záróegyenlegét kellene használni. Ez a rendelkezés nem éves átlagot, nem az év során elért legmagasabb egyenleget és nem a bevallás napján rendelkezésre álló összeget választaná értékmérőnek. A számla év közbeni mozgása önmagában nem helyettesítené a meghatározott fordulónapi adatot.

Az 5. § szerinti vagyonállapot és a 21. § (1) bekezdésének számlaadat-szabálya így ugyanarra az időpontra kapcsolódna. A 25. § (7)–(8) bekezdése alapján a bevallásban azonosíthatóvá kellene tenni a figyelembe vett eszközt, annak számított értékét és értékelési adatait, a bizonyító iratokat pedig meg kellene őrizni. Devizaszámlánál ez két elkülöníthető elemet jelentene: a záróegyenleg megállapítását és annak a 11. § szerinti forintosítását, nem pedig egy ettől független árfolyam választását.

Nyitott származtatott pozíciók pozitív értéke

A 21. § (7) bekezdése a származtatott ügylet alapján fennálló nyitott pozíciót a nyilvántartó befektetési szolgáltató, pénzügyi intézmény vagy elszámolóház által kimutatott pozitív piaci értéken venné figyelembe. Az adatnak a tárgyév utolsó napjára kellene vonatkoznia. A hangsúly tehát a fennálló pozíció értékén lenne, nem önmagában az ügylet mögötti eszközök névleges összegén vagy a szerződés elnevezésén. A szabály a pozitív piaci értéket jelölné meg számított értékként.

Ha ilyen intézményi adat nem állna rendelkezésre, a 21. § (7) bekezdése azt az összeget alkalmazná, amely az év utolsó napján, az akkori piaci feltételekkel történő lezáráskor az adóalanyt megilletné. E rendelkezésből önmagában nem következne minden negatív pozíció automatikus tartozáslevonása. Az opció kötelezettjének külön lehetőséget a 23. § (8)–(10) bekezdése adna, saját kikényszeríthetőségi, visszavonhatatlansági és egyes esetekben bevallási feltételekkel. A két szabályt ezért nem lehetne általános, korlátlan nettósításként összeolvasni.

Biztosítás: kihez tartozna a visszavásárlási érték?

A 21. § (8) bekezdése a visszavásárlási értékkel rendelkező biztosítási szerződésből eredő jogot főszabály szerint a szerződő vagyonához rendelné. A számított értéket a biztosító év végére megállapított visszavásárlási értéke adná. Nem a befizetett díjak teljes összege és nem egy jövőbeni biztosítási szolgáltatás lehetséges összege lenne a közvetlen értékelési alap. A visszavásárlási érték megléte e szabály alkalmazásának kifejezett eleme lenne.

A 21. § (9) bekezdése ettől eltérően a biztosítotthoz rendelné az Szja tv. hivatkozott fogalma szerinti nyugdíjbiztosítási jogot, ugyanilyen értékelési alappal. A tervezet a külső fogalommeghatározást csak felhívná. A (10) bekezdés szerint az érintett személy kérelmére a biztosító harminc napon belül igazolná az értéket és pénznemét. A (11) bekezdés alapján a biztosítási eseménytől függő szolgáltatási jogosultság az eseményig nem lenne további önálló vagyonelem a már figyelembe vett jog mellett.

Kriptoeszközök és befektetési nemesfémek

A 21. § (12) bekezdése a kriptoeszköz év végén meglévő mennyiségét olyan platform aznapi nyilvános napi záróárfolyamával szorozná meg, amelyen az eszközzel független személyek rendszeresen kereskednek. Nem bármely tetszőleges közzétett ár felelne meg ennek a feltételnek. Megfelelő árfolyam hiányában az adóalany által hitelt érdemlően igazolt év végi szokásos piaci érték következne. A kriptoeszköz fogalmához a 2. § 21. pontja az Szja tv.-re utalna, további külső részletszabályok közlése nélkül.

A 21. § (13) bekezdése a szabványosított rúd, tömb, lemez vagy lapka alakú befektetési nemesfémet a színnemesfém-mennyiség és az év végére közzétett, nemzetközileg elfogadott referenciaár alapján értékelné. Más befektetési nemesfémnél szokásos piaci érték számítana. A 2. § 2. pontjának fogalma aranyra, ezüstre, platinára és palládiumra terjedne ki a meghatározott tartalmi feltételekkel. Az érme lehetséges megjelenési forma lenne, de nem tartozna automatikusan a szabványosított rudakra és lapkákra írt szorzatos módszer alá.

Devizaátváltás és az értékek beillesztése az adóalapba

A 11. § szerint a külföldi pénznemű összeget a Magyar Nemzeti Bank tárgyév utolsó napjára közzétett hivatalos árfolyamán kellene forintra átszámítani. Ha aznap nem lenne közzététel, az előző legutolsó közzétett hivatalos árfolyam lépne a helyébe. Az árfolyamlapon nem szereplő pénznemnél az MNB által euróban megadott árfolyam lenne az átszámítás alapja. Ha ugyanarra a napra több hivatalos árfolyam jelenne meg, az időben utolsó lenne irányadó.

A 6. § alapján az így meghatározott eszközértékek nem önálló adómentességi kereteket kapnának: az összesített, levonható tartozásokkal csökkentett vagyon egymilliárd forint feletti része képezné az adóalapot. A 9. § (1) bekezdése ettől külön, a már megállapított adóalap százmilliárd forintos sávhatárához rendelne egy- és másfél százalékos kulcsot. A 8. § szerinti nemzetközi szerződéses eltérés pedig csak vagyonadóra kiterjedő szerződés alapján merülhetne fel; a külföldi eszköz puszta elhelyezkedése nem eredményezne általános mentességet.

Gyakori kérdések és válaszok