Igazolt tartozások: mit lehetne levonni a vagyonból? – a tervezet alapján
Ez az írás kizárólag a rendelkezésre bocsátott, nem ellenőrzött tervezeten alapul, és nem elfogadott jogszabályt ismertet. A tartozások figyelembevételét a javasolt feltételek, különös szabályok és levonási korlátok összefüggésében mutatja be.
A rendelkezésre bocsátott tervezet alapján. Az ismertetett szabályok nem tekinthetők igazoltan hatályos jognak; a végleges rendelkezések változhatnak.
A tartozás a nettó vagyon meghatározásában kapna szerepet
A 6. § (1)–(2) bekezdése szerint az adóalap megállapítása nem az összes vagyonelem értékének egyszerű összeadásával zárulna. Az adóköteles vagyonelemek tárgyév utolsó napjára meghatározott számított értékéből előbb a megfelelő tartozásokat kellene levonni. Az így kapott összegnek csak az egymilliárd forintot meghaladó része alkotná az adóalapot. A levonás tehát megelőzné az értékhatár alkalmazását, nem pedig a már kiszámított adót csökkentené.
Ez a szerkezet a belföldi és a külföldi illetőségű magánszemélyekre, valamint a megfelelő illetőségű vagyonkezelési adóalanyokra is vonatkozna, de eltérő tartozási feltételekkel. A 6. § szerinti egymilliárdos nettó értékhatár nem lenne azonos a 9. § (1) bekezdésében szereplő, százmilliárd forintos adóalapsávval. Utóbbi már a levonások és az értékhatár figyelembevételével kialakult adóalap adóztatásához kapcsolódna.
A jogalap és az igazoltság együtt számítana
A 6. § (1) bekezdése alapján belföldi illetőségnél olyan tartozás jöhetne számításba, amely jogszabályon, jogerős bírósági határozaton vagy végleges hatósági határozaton alapulna. A másik megjelölt kör a meghatározott okirati formában rögzített hitel- vagy kölcsönszerződésből eredő tartozás lenne. A szöveg ezért nem tenné minden, gazdasági értelemben kötelezettségnek tekintett tételt automatikusan levonhatóvá pusztán annak elnevezése alapján.
A felsorolt jogalapok mellett a tartozásnak ténylegesen fennállónak és igazoltnak is kellene lennie. Ezek egymás melletti követelmények lennének: a megfelelő határozat vagy szerződés önmagában nem helyettesítené annak igazolását, hogy a kötelezettség még fennáll. Ugyanígy a tartozás gazdasági valóságának bemutatása sem váltaná ki a 6. § (1) bekezdésében előírt jogalapot, illetve a szerződéses tartozásnál megkövetelt dokumentálási formát.
Az okirat és a fordulónap külön vizsgálatot igényelne
Hitel- vagy kölcsönszerződés esetén a 6. § (1)–(2) bekezdése közokiratot vagy teljes bizonyító erejű magánokiratot kívánna meg. Külföldi okirat is megfelelhetne, ha a kiállítás helye szerinti jog alapján ezekkel egyenértékű bizonyító erővel rendelkezne. A tervezet ezzel külföldi jog szerinti minősítésre is utalna, de annak részletes szabályait nem tartalmazná; azok tartalma ebből a szövegből nem lenne rekonstruálható.
Időben az eszközök és a levonható tartozások ugyanahhoz a ponthoz igazodnának. Az 5. § és a 6. § alapján a tárgyév utolsó napján fennálló vagyon mellett az adóalanyt ugyanezen a napon terhelő tartozás számítana. Korábbi szerződéses összegből ezért nem következne automatikusan az azonos összegű levonás lehetősége: a fordulónapon ténylegesen fennálló és igazolt kötelezettség lenne meghatározó a számításban.
Külföldi illetőségnél közvetlen vagyoni kapcsolat is kellene
A 6. § (2) bekezdése a külföldi illetőségű adóalany tartozásainál további kapcsolatot követelne meg. A kötelezettségnek közvetlenül az adóköteles vagyonelem megszerzéséhez, létesítéséhez, fenntartásához vagy értéknövelő beruházásához kellene kapcsolódnia. A megfelelő okirat és az igazolt fennállás tehát ebben a körben nem lenne elegendő: a levonás az adott adóköteles vagyonelemhez kötődő gazdasági rendeltetéstől is függne a javasolt szabály szerint.
Ez a szűkítés a 4. § (2) bekezdésével együtt lenne értelmezhető, amely külföldi illetőségnél meghatározott belföldi ingatlanokra, kapcsolódó jogokra és társasági részesedésekre korlátozná az adóztatott vagyont. Belföldi illetőségnél a 6. § (1) bekezdése nem írna elő ugyanilyen közvetlen kapcsolódási feltételt. A két rendelkezés közötti különbség ezért nem pusztán az igazolás módjában, hanem a levonható tartozások körében is megjelenne.
Átlátható szervezetnél a tagra jutó tartozás követné a vagyont
A 7. § (6)–(7) bekezdése alapján az adózási szempontból átlátható személyegyesítő szervezet vagyona a tagnál vagy más résztvevőnél jelenne meg. Több jogosult esetén a szervezet működésére irányadó jog szerinti felosztás lenne meghatározó. Ha ebből nem lehetne megállapítani az arányokat, egyenlő felosztás következne. A szervezet tartozásából ugyanilyen rendszer szerint kellene meghatározni az egyes személyekre jutó részt.
A tartozás hozzárendelése azonban nem teremtene önálló, feltétel nélküli levonási jogot. A 7. § (7) bekezdése kifejezetten megkövetelné, hogy a tartozás egyébként is megfeleljen a tervezet levonhatósági feltételeinek. Így a taghoz rendelt kötelezettséget a tagot terhelő tartozásként lehetne kezelni, de az igazoltságot, a jogalapot és az alkalmazandó illetőségi szabályból következő esetleges közvetlen kapcsolatot továbbra is vizsgálni kellene.
Vállalkozási értékelésben már elszámolt tartozás nem ismétlődhetne
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál a 13. § (1)–(2) bekezdése sajátos értékelést vezetne be. A nettó vállalkozási vagyon már eleve a kapcsolódó, év végén ténylegesen fennálló és megfelelően igazolt tartozásokkal csökkentett vagyoni érték lenne. A nyilvántartások, a fordulónapi leltár és az ezeket alátámasztó bizonylatok együtt szolgálnának ennek meghatározására, a tervezet által hivatkozott Szja tv. szerinti adatokkal.
A 13. § (3) bekezdése szerint az ebben az értékelésben figyelembe vett vagyonelem és tartozás más jogcímen már nem szerepelhetne az adóalapban. A tartozás tehát nem csökkenthetné előbb a vállalkozási értéket, majd ismét a teljes vagyont. A 13. § (4) bekezdésének vagyonelemenkénti rendszere ettől eltérően vonatkozna a másként adózó egyéni vállalkozóra és a mezőgazdasági őstermelőre, külön hozamérték megállapítása nélkül.
Különös kivétel és ellenőrizhető levonási adatok
A tartozási rendszer különös kivételét jelentené a 23. § (8)–(10) bekezdése: az opció kötelezettje a 6. § (1) bekezdésétől eltérően meghatározott negatív piaci értéket vagy opcióértéket vehetne figyelembe. Ehhez év végén kikényszeríthető, egyoldalúan vissza nem vonható jog kellene. Az utóbbi értékelési út további bevallási adatokat kívánna meg, és ugyanaz az összeg más tartozásként vagy az érintett vagyonelem értékcsökkentéseként nem jelenhetne meg.
A 25. § (7) bekezdés d) pontja alapján a bevallásban szerepelne a levont tartozás jogcíme és összege, közvetlen kapcsolódási feltételnél pedig az érintett vagyonelem is. A (8) bekezdés az alátámasztó iratok megőrzését az adómegállapításhoz való jog elévüléséig kívánná meg. Ezt az 1. § (3) bekezdésének általános szabálya egészítené ki: ugyanazon ténybeli alap nem biztosíthatna több jogcímen ismételt adóalap-csökkentést.
Gyakori kérdések és válaszok
Minden igazolt tartozás levonható lenne?
Nem. A 6. § szerinti jogalapnak és dokumentálási feltételeknek is teljesülniük kellene; külföldi illetőségnél közvetlen kapcsolat is kellene az adóköteles vagyonelemmel.
A külföldön kiállított kölcsönokirat kizárt lenne?
Nem feltétlenül. Elfogadható lehetne, ha a kiállítás helye szerinti jog alapján a megkívánt magyar okirati kategóriákkal megfelelő bizonyító erővel rendelkezne.
Kétszer levonható lenne a vállalkozási tartozás?
Nem. A 13. § (1) szerinti értékelésben már figyelembe vett tartozást a 13. § (3) alapján más jogcímen nem lehetne ismét elszámolni.
Tervezet megnyitása