Tőzsdei részesedések és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok – a tervezet alapján

A befektetés jogi kategóriája határozná meg a módszert

A tervezet nem egységes tőzsdei értékelési szabályt alkalmazna minden befektetésre. A 12. § (1)–(2) bekezdése a társasági részesedésekre, a 21. § (2)–(3) bekezdése a meghatározott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra, a 21. § (4) bekezdése pedig a kollektív befektetési értékpapírokra építene külön rendszert. A tőzsdei jelenlét ezért önmagában nem döntené el sem a figyelembe veendő időszakot, sem azt, hogy záróárfolyam, átlag vagy nettó eszközérték lenne alkalmazandó.

A 2. § 34. pontja a társasági részesedés fogalmából kizárná a kollektív befektetési értékpapírt, miközben a tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél a számviteli törvényre is utalna. A külső törvény tervezetben nem közölt részletszabályai nem lennének ebből rekonstruálhatók. Az 5. § szerinti év végi vagyonállapot határozná meg a figyelembe veendő állományt, de az értékelési árfolyam ehhez képest korábbi kereskedési napokból vagy más közzétett adatokból is származhatna.

Részesedések: záróárfolyam és a tízszázalékos kapcsoló

A 12. § (1) bekezdése a szabályozott piacon, tőzsdén jegyzett társasági részesedésnél a tárgyév utolsó kereskedési napjának záróárfolyamából indulna ki. Ha azonban ez több mint tíz százalékkal eltérne a tárgyév utolsó harminc napjának forgalommal súlyozott átlagárfolyamától, a harmincnapos átlagárfolyammal számított érték lépne a helyére. A szöveg nem kizárólag felfelé mutató eltérést vizsgálna, hanem általában az eltérés mértékéhez kötné a váltást.

A 12. § (2) bekezdése a szabályozott piacon, tőzsdén kívüli forgalomban rendszeresen kereskedett társasági részesedésre ugyanezt a szerkezetet alkalmazná. A tíz százalék pontos elérése nem teljesítené a több mint tíz százalékos feltételt. Ez nem szabad választás lenne a kedvezőbb záróárfolyam és átlag között: a tervezet a meghatározott eltéréshez kapcsolná az átlag alkalmazását. A harmincnapos időszakot pedig nem húsz kereskedési napként határozná meg.

Jegyzett adósságpapírok: húsz kereskedési nap átlaga

A 21. § (2) bekezdése a társasági részesedésnek vagy kollektív befektetési értékpapírnak nem minősülő, szabályozott piacon jegyzett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírra vonatkozna. Itt a tárgyév utolsó napját megelőző húsz kereskedési nap záróárfolyamainak számtani átlaga adná az értékelési alapot. A rendelkezés nem tartalmazna a részesedésekhez hasonló tízszázalékos vizsgálatot, és nem az utolsó záróárfolyamot tenné általános kiindulóponttá. A két eszközcsoport módszere ezért nem lenne felcserélhető.

Ha a húsz kereskedési nap valamelyikén nem alakult volna ki záróárfolyam, a 21. § (2) bekezdése a rendelkezésre álló záróárfolyamok számtani átlagát követelné meg. A hiányzó napot így nem kellene kitalált árfolyammal kitölteni. A szabály a rendelkezésre álló adatok körét szűkítené, nem a hiányzó jegyzések számával csökkentené az értéket. A forgalommal súlyozott részvényátlag helyett itt kifejezetten számtani átlag szerepelne a tervezet szövegében.

Tőzsdén kívüli kereskedés és a névérték szerepe

A 21. § (3) bekezdése a nem jegyzett, de szabályozott piacon kívül rendszeresen kereskedett hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál szintén húsz kereskedési napot venne figyelembe. Az árfolyamot azonban olyan személynek kellene közzétennie, aki üzletszerűen pénzügyi piaci adatokat szolgáltat, és mind az adóalanytól, mind a kibocsátótól független. Az időablakon belül rendelkezésre álló ilyen piaci árfolyamok számtani átlaga lenne irányadó, nem bármely szereplő tetszőleges értékjelzése.

Ha megfelelő árfolyam nem állna rendelkezésre, a 21. § (3) bekezdése az (5) bekezdéshez irányítana, amely névértéket alkalmazna. Az (5) bekezdés közvetlenül is a nem jegyzett és rendszeresen nem kereskedett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozna. A névérték tehát egy meghatározott eszközkörnél főszabály, másiknál adat-hiányhoz kötött helyettesítő megoldás lenne. Ebből nem következne, hogy bármely piaci árral rendelkező adósságpapírnál a névérték szabadon választható lenne az átlag helyett.

Kollektív befektetések: előbb nettó eszközérték

A 21. § (4) bekezdése sorozatonként a tulajdonolt mennyiség és az egy értékpapírra jutó, a tárgyév utolsó napjára közzétett nettó eszközérték szorzatát használná. Ha az év végi adat nem lenne elérhető, az azt megelőző legutolsó közzétett nettó eszközérték következne. Ez önálló elsőbbségi sorrend lenne: a kollektív befektetés tőzsdei kereskedése önmagában nem szorítaná háttérbe a megfelelően rendelkezésre álló nettó eszközértéket.

Csak ennek hiányában, rendszeres szabályozott piaci vagy azon kívüli kereskedés mellett kerülne sor a 21. § (2) vagy (3) bekezdésének megfelelő alkalmazására. Ha ezen az úton sem lehetne értéket meghatározni, a szokásos piaci érték lenne irányadó. A tervezet így több egymásra épülő helyettesítő lépcsőt állítana fel. A kollektív befektetési értékpapírra nem lehetne egyszerűen rávetíteni a részvények utolsó záróárfolyamhoz kapcsolódó tízszázalékos szabályát, mert azt más eszközkörre fogalmazná meg.

A javasolt első év külön választásai

A 32. § 2026. december 15-i hatálybalépést javasolna; ez nem megerősített kötelezettség vagy elfogadott időpont. A 35. § (1) bekezdése az első tárgyévet a hatálybalépéstől az adókötelezettség keletkezéséig tartó időszakként határozná meg. A (2) bekezdés alapján a részesedésnél választható lenne a rendes 12. § szerinti érték vagy olyan átmeneti megoldás, amely a tízszázalékos összevetést a rövid tárgyév napjainak forgalommal súlyozott átlagával végezné.

A 35. § (3) bekezdése az érintett adósságpapíroknál hasonló választást adna a rendes szabály és a rövid tárgyévben rendelkezésre álló árfolyamok számtani átlaga között. Jegyzett papírnál záróárfolyamok, tőzsdén kívül rendszeresen kereskedettnél megfelelő független adatszolgáltató piaci árfolyamai számítanának. Utóbbiak hiányában továbbra is a 21. § (5) bekezdése következne. Az átmeneti választás ezért nem szabad árfolyamválasztás lenne, hanem meghatározott időablakok és módszerek közötti, kifejezetten 2026-ra javasolt eltérés.

Deviza, adóalap és az árfolyamadatok igazolása

Külföldi pénznemű érték esetén a 11. § forintra átszámítási szabálya külön kapcsolódna az értékpapír értékeléséhez. A tárgyév utolsó napjára közzétett MNB-árfolyam, annak hiányában a legutolsó korábbi árfolyam lenne irányadó. Azonos napi több közzétételnél az utolsót kellene alkalmazni, nem jegyzett pénznemnél az MNB euróban közölt árfolyamára épülne az átszámítás. Az értékpapír piaci árfolyama és a pénznem devizaárfolyama így eltérő szerepet töltene be.

A 6. § szerinti egymilliárd forintos nettó küszöb az összesített vagyon adóalapját érintené, nem egy értékpapírsorozat értékelési határát. A 9. § (1) bekezdésének százmilliárdos sávhatára már az adóalapra vonatkozna, egy- és másfél százalékos kulccsal. A 25. § (7)–(8) bekezdése megkövetelné a módszer, a lényeges adatok és az érték feltüntetését, valamint az iratok megőrzését. Az alkalmazott árfolyamablak és az adatforrás ezért az érték alátámasztásának része lenne.

Gyakori kérdések és válaszok